Egy korábban a Hírszerzőn megjelent írást közlünk le. A szerző Tálos Lőrinc. A Hírszerző már megszűnt, az írás már nem található meg, ezért osztjuk meg most olvasóinkkal:

 „Kormányzati szintről szóltak le a felügyeletre”

Az október 4-i kolontári tragédia lehetséges okai között felmerül a környezetvédelmi hatóságok mulasztása is. A felvetések a felügyeletek általános alkalmatlanságától a függetlenségük hiányán át a vegytiszta korrupcióig tartanak. Cikksorozatunk első részében a rendszerszintű problémákat vizsgáljuk, a kolontárihoz hasonló vörösiszap-tározókat üzemeltető, a magyar alumíniumipar magánosításakor létrejött és máig üzemelő cégek példáján.

Bár pontosan még ma sem tudjuk, miért szakadt át a kolontári X. kazetta fala, az bizonyos, bármilyen technikai ok is áll a katasztrófa hátterében, mind a céget, mind a zöld hatóságokat felelősség terheli a kockázatok mérséklésében. Hogy az e téren tett erőfeszítéseik elegendők voltak-e vagy sem az iszap kiszabadulásának megelőzésére, ma már nem lehet vita tárgya. A katasztrófa megtörtént. A Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt. (MAL) ugyanakkor többször leszögezte, hogy minden előírást és szabályt pontosan betartott.

Mindenki beszél róla, de még senki se látta

A magyar alumíniumipari vállalatok úgy jutottak tizenöt évvel ezelőtt jutányos áron új tulajdonosaik kezébe, hogy azok az alacsony vételárért cserébe átvállalták a környezeti károk mérséklését a magyar államtól, azaz a környezeti kockázat éppúgy ismert volt már akkor, mint az, hogy az elmaradott technológia környezetkímélőbbé tétele és a korábbi károk orvoslása komoly anyagi terheket ró a tulajdonosra. A Levegő Munkacsoport már 2003-ban feljelentést tett az Ajkai Timföldgyár privatizációja és az elmaradt ellenőrzések miatt. A kolontári gátszakadást követő héten pedig a Levegő Munkacsoport és az LMP is kérte a MAL Zrt. privatizációs szerződésének nyilvánosságra hozatalát a kormánytól. Megkerestük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. jogutódját azzal a kérdéssel, hogy ellenőrizték-e valaha is az alumíniumipari cégek privatizációs szerződéseiben tett vállalások teljesítését, és ha igen, milyen eredménnyel. Válasz helyett csak egy ígéretet kaptunk, hogy jelzik, mikor tudnak válaszolni – jelen cikk leadásáig ez sem történt meg.

Információink szerint a privatizációt felügyelő minisztériumokban és az ÁPV Rt.-nél valamit jogutódjánál az MNV-nél is az a felfogás uralkodott, hogy amennyiben az új tulajdonosok betartják a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség (KöFe) által jóváhagyott, a környezetvédelmi és kárelhárítási feladatokról szóló költség- és ütemtervet, akkor eleget tettek az alumíniumipar privatizációjáról szóló 2263/1995. (XI. 18.) kormányhatározatban foglaltaknak. Csakhogy a helyi felügyeletek nem ismerhetik a privatizációs szerződésben foglaltakat. Az Országos Környezeti Kármentesítési Program 2005–2006. évi feladatteljesítéséről szóló jelentés 2. melléklete például így fogalmaz: „Az Ajkai Alumíniumipari Kft. felszámolja a már feltárt és a feltárásra kerülő környezeti károkat, beleértve a 2263/1995. (IX.08.) korm. határozat 3. pontjában a Társaság vonatkozásában a Hungalu Rt.-t terhelő kötelezettségeket. A kármentesítés konkrét módját és ütemét egyezteti az illetékes környezetvédelmi felügyelőséggel, az elfogadott program teljesítését minden év március 31-ig közösen felvett jegyzőkönyvben rögzítik. [...] A környezeti kármentesítésről a hatóságnak küldött éves jelentést megküldi az eladónak.

Civil, környezetvédő forrásaink szerint az említett környezetvédelmi beruházások éppúgy elmaradtak az elmúlt másfél évtizedben, mint azok megtörténtének ellenőrzése, de afelől sincs kétségük, hogy valamilyen papírral majd igazolják a vállalatok, hogy teljesítették vállalásaikat. Például környezetvédelmi beruházásként számolják el a hulladéklerakók bővítését, a régi vörösiszap-kazetták mellé felhúzott új, a ma már szigorúbb előírásoknak megfelelő tározók létesítését akkor is, ha azokat nem kizárólag a timföldgyártás során termelődő vörösiszap biztonságos elhelyezésére használják, hanem más veszélyes hulladékok deponálására is.

Folytatása következik! Itt.