Kreatív szabályértelmezés 

Ugyan az Európai Bizottság által elfogadott, a hulladékokat és veszélyes hulladékokat felsoroló jegyzékben (ezek kódszáma a hatjegyű EWC-szám) a vörösiszap nem minősül veszélyes hulladéknak, ám az alatt nem a lúggal együtt tárolt, hanem a lúgos folyadéktól elválasztott és attól megtisztított vörösiszapot kell érteni, feltéve, hogy nehézfémtartalma nem magasabb az átlagosnál. Csakhogy a bázeli egyezmény szerint minden 11,5 pH-nál lúgosabb közeg veszélyes hulladéknak minősül, és a kolontári X-es kazettából kikerült lúgos zagy pH-ja 13,5 körül volt.

A fentiek fényében a MAL környezethasználati engedélyében több érdekes pontot is találni. A cég a következő anyagoknak (a talaj felszínére vagy a talajba való) lerakására kapott engedélyt: 01 03 09 EWC-kódszámú timföld termeléséből származó vörösiszap, amely különbözik a 01 03 07 EWC-kódszámú, „fémtartalmú ásványok fizikai és kémiai feldolgozásából származó, veszélyes anyagokat tartalmazó egyéb hulladéktól”; valamint 06 05 03 EWC-kódszámú, meghatározása szerint „folyékony hulladékok keletkezésük helyén történő kezeléséből származó iszapok, amelyek különböznek a 06 05 02 EWC-kódszámú folyékony hulladékok keletkezésük helyén történő kezeléséből származó, veszélyes anyagokat tartalmazó iszaptól”. Azaz a MAL-nak nem volt engedélye veszélyes hulladék tározására, aminek az a titka, hogy kérelmeiben nem veszélyes hulladéknak minősítette a vörösiszapot éppúgy, mint azzal együtt szuszpenzió, zagy formájában tárolt lúgos folyadékot, és a hatóság ezt ellenőrzés nélkül elfogadta.

Ezzel még nincsen vége a furcsaságoknak. A MAL-nak hasznosításra és ártalmatlanításra volt engedélye a vörösiszaptér VI–X-es kazettáiban, ami azért érdemel figyelmet, mert ezekre a tevékenységekre enyhébb biztonsági előírások érvényesek, mint a hosszú távú tározásra, miközben különösebb vizsgálat nélkül megállapíthatóan az utóbbi történt. A tömény, lúgos zagy semmilyen átalakításon nem esett át, még a lúgosságát sem mérsékelték.

fotó: Stiller Ákos/hvg.hu

„Rendszeresen járnak konzultálni”

A környezetvédelmi felügyeletek nem csak gyengék a kellő hatékonyságú ellenőrzéshez, de sokszor a függetlenségük is megkérdőjelezhető. Tapasztalható egy általános politikai nyomás a zöld hatóságokkal szemben, amikor a foglalkoztatás- vagy a fejlesztéspolitika kerül konfliktusba a környezetvédelem szempontjaival. Ezekben az esetekben rendszeresen sérülnek a környezetvédelem egyébként sokat hangoztatott szempontjai. Ha például egy regionális KöFe területén valamelyik cég a legnagyobb munkáltatók közé tartozik, az engedélyezés során és az ellenőrzésben is érezhető a vele szemben tanúsított elnézőbb eljárás.

„Az ellenőröknek nem csak az a dolguk, hogy a tározóban lévő trutymót ellenőrizzék, pipettázzanak. Az ilyen léptékű történetek ennél magasabban dőltek el, ezek megtűréséhez legalább a felügyelet vezetősége kellett. Itt strukturális bajok vannak. Ez a rendszer képtelen a nagy és befolyásos üzemeket rendesen ellenőrizni. A MAL pedig pont egy ilyen, befolyásos, sok embert foglalkoztató cég, amelyiknek a vezetői különösen jóban vannak a felügyeleti vezérekkel. Igaz, ebből kívülről csak annyi látszik, hogy rendszeresen járnak konzultálni” – érzékelteti neve elhallgatását kérő forrásunk, mit is jelent, ha egy vállalat vezetői helyi befolyással bírnak.

A teljes poszt itt kezdődik, zárórésze hamarosan érkezik.